Marossy József
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
206.
| 2018.07.26 10:32 | Marossy József -- Ki volt az?
|
| Válasz erre | Ki az a Vaszilij, aki tönkretett, derékba tört több költőt, és főleg ki bízta meg erre a dicstelen munkára?
Sok száz versről van szó. | 205.
| 2018.07.07 07:01 | Marossy József -- Engem nem úgy hívnak
|
| Válasz erre | Engem nem úgy hívnak, mint ahogy Somlyó Györgyöt is így.
Hányszor bocsánatot kértetek, de mindig így marad.
Nem vagyok köteles mindenkinek az e-mail címemet az orrára kötni. | 204.
| 2018.07.07 06:35 | Marossy József -- Somlyógyörgy
|
| Válasz erre | "A költészet az egyetlen emberek által gyakorolt mesterség, amit nem kell és nem lehet sem tanulni, sem megtanulni. Nincs és sosem volt iskolája (legfeljebb a "történetírás", az "irodalomtörténet" kreált számára utólagos "iskolákat"). Ez a tanulatlanság és tanulhatatlanság lehet az emblémája. És ez az, ami (ily módon műveletlen) művelőit - mindenféle távoltartások ellenére - összetartja. Valamint az, hogy mindenütt a világon (a mi általunk ismert világon) mindenütt létezik térben és időben, mindenkor és mindenütt. Valamint az, hogy nem csak tanultsága nincs, hanem eszközei sincsenek. Pontosítva: nem lehet tudni, miképp és hogyan keletkezik." | 203. 202. 201.
| 2017.10.30 09:11 | Pálóczi Antal -- Felsejlő csillagok
|
| Válasz erre | Kedves József! A vers szépen indul. Aztán nehezen értelmezhetővé válik. Én megpróbáltam tovább írni, eddig jutottam
Jóindulat, kegyes nagylelkűség
ez a felhőkre aggatott Karácsony.
Esőcseppek hullnak, vizes kabátom
egyre nehezül, mint megidézett lélek.
Régen látott rokon, én haza kísérlek.
A temetőig, az erdei úton.
...................................................
.....................................................
Nem tudnád innen folytatni? Függetlenül a korábbi előzményektől?
A helyes kiskutya fotóját le kell venni. Nagyon facbook-szerű tőle a Dokk | 200.
| 2017.10.22 10:46 | Marossy József -- Letarolnak
|
| Válasz erre |
Letarolnak
Kegyelem mától a holnap:
csápjai belénk karolnak.
Kegyelem mától a holnap:
csápjai majd letarolnak. | 199.
| 2017.10.21 20:38 | Marossy József -- Testben és lélekben
|
| Válasz erre | Testben és lélekben
eltűnt paradicsomi világok édessége
borítsd fátylad a vággyal teli közelségre
hazugságok csapdáiban a szavakat újra
megfogalmazni képes képtelen valóságban
ezernyi talány van ezernyi ékköve a jónak
elszegődött besurranónak kirabolták tettek
szegényekké lettek lélekben és testben
hazugságok fekszenek útfélen keresztben | 198. 197. 196.
| 2017.10.20 16:30 | Marossy József -- re: Felsejlő
|
| Válasz erre | Köszönöm, kedves Gyula a meodat.
esőcseppek hullnak-ra szíveskedjél felcserélni. A végleges címet kérem csak benne hagyni.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel:
József | | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 195.
| 2017.10.20 10:59 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Felsejlő
|
| Válasz erre | Kedves József!
Jó kis vers ez! Szerintem a "Hullnak esőcseppek"-nél a szórendet esőcseppek hullnak-ra kellene változtatni, úgy magyarosabb talán. A tragédia mellett a felsejlő "megoldás", "megkönnyebbülés", illetve az emberi lélek által oly hőn óhajtott "valahová tartozás" is megjelenik a versben. Gratulálok! (Ja, a cím kétszer van benne, ha gondolod a véglegeset hagyom meg benne, a másikat kitörlöm.) | 194. 193. 192.
| 2017.01.22 09:22 | Marossy József -- Meghibbant a gépem
|
| Válasz erre | Kaptam egy erős Stroke-ot Dec. 21-én. Ebből kimásztam minden maradandó sérülés nélkül. Nagyon boldog vagyok! Most már rehab. részlegen vagyok, és erősítő edzéseket végzek.
Bárcsak mindenki így jönne ki belőle. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Czékmány Sándor | 191.
| 2017.01.22 08:59 | Marossy József -- meo a Luxebourg
|
| Válasz erre | Kedves Sándor!
Ejtem az egész második szakaszt, és ejtem az egész második szakaszt. Összevonva kinevezzük posztmodern minimál artnak. Ez a legkevesebb, amit az ügy érdekében tehetünk.
Köszönöm szépen, Sándor | 190.
| 2017.01.21 23:45 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | a Luxembourg-kertben
|
| Válasz erre | Megszenvedem én ezt a versed, József! Pakolgatom magamban ide-oda, ízlelgetem az előhívott asszociációs trendeket, de rendre száraz gallyakként roppannak el bennem a sorok, anélkül (az első szakasz kivételével), hogy emlékező érzést tudnék képzelni rájuk. A második versszakasz megúszós-szerű feltöltésnek tűnik (minden sora után ezt érzem: „látom, látom! és?!). Három eset lehetséges (na, meg amennyit még el tudsz képzelni:-)) Az egyik: ejted az egész második szakaszt. A másik: szenvedsz még vele, és összehozol az első szakaszhoz jobban illő költői képet erről a látványról (nagyon érdekelne az eredmény! nekem még csak változattöredék sem sikeredett). A harmadik: kinevezzük posztmodern minimál artnak, és ha valaki nagyon kukacoskodna a nagyérdeműek közül, képen töröljük egy éppen aktuális magyarázattal:-) | 189. 188.
| 2016.11.23 23:13 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Montmartre alatt
|
| Válasz erre | Kedves József!
Az ilyen élményképszerű verseknél mindig zavarba jövök, ha olvasás közben szétesek gondolati darabokra. Nyilvánvalóan egy esti (éjszakai) séta emléke. A Sikló tövében táncoló, dühöngő csibészekkel, és fent a Bazilikánál, szép költői képben megjelenítve a Montmarte hangulata. Kaptam egy kis ízelítőt, ha van élményanyagom hozzá, akkor nyilvánvalóan előhívódnak, és elnosztalgiázgatok, de ha nincs, akkor kaptam pár picassói ecsetvonással felskiccelt valamit, amiről higgyem el, hogy érték. Főleg a „Dühbe jönnek, összetörnek.” kurtaságában megjelenített „összetörnek”-kel van bajom, mert a prózai agyam követeli azonnal, kit (talán Téged?), mit. Még csak tanácsom sincs magamhoz, hogy hogyan lehetne ezt feloldani, és valamifajta költői képpé formálni úgy, hogy ne keressem az értelmét.
Üdvözlettel
Sándor | | A fenti posztra érkezett válaszok: Marossy József | 187. 186.
| 2016.11.15 08:52 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | A Luxemburg kertben
|
| Válasz erre | Ha a párizsi kertről van szó (márpedig arról), akkor szerencsésebb lenne A Luxembourg-kertben verzióban írni a címet. Ettől függetlenül az első négy sor összeszedettségét a legutolsó sor teljesen lehúzza. Azért, mert mintha a penge éle lenne, elvágja a mondanivaló fonalát. Vagy ilyen hamar kimerült a téma? Nem hinném, hogy ezt az életképet ne lehetne kiegészíteni egy teljes verssé. Különösen szép szerintem a "szerelmesek városa" képre ráhúzott, kicsit cinikus "tapasztott szerelmek" jelző, s az, hogy még adnak maguknak egy esélyt az idelátogatók.
Másik, ami inkább Károly "vesszőparipája": ha nincs központozás, tényleg fura a nagybetűs kezdés (gondolom a szövegszerkesztő program csinálja automatikusan így, a szerző meg elfogadja). | | A fenti posztra érkezett válaszok: Marossy József | 185.
| 2016.09.30 23:22 | Marossy József -- Innen - onnan
|
| Válasz erre | Ma délutánomat régi és mai szerkik munkásságának olvasgatásával töltöttem. Sok helyen jó írásokra találtam, máshol csapnivalóakra.
Beindultak gondolataim a saját vesszőfutásommal kapcsolatban itt a Dokkon. Rájöttem: a tanítások sekélysége mellett a szabadságomat korlátozták, sokszor alattomosan.
A legcsúnyább húzás számomra a sejtelmes Vaszilij munkássága volt, aki egyik napról a másikra 40-50 versem küldött át a múlandokkság örök birodalmába.
Volt itt egy Jónás Tamás is, aki "KIEMELT AJÁNLATUNK" címszó alól kapott ki már maradós írásomat, és tett át a múlandokkba a főszerki jogán.
Van itt jelenleg is olyan szerki, aki hivatalból üldöz olyan embereket, mint például Bátai Tibor, akit én nagyra becsülök.
Megy utána, és még "a lépcsőházban is utána kiabál".
1. Nyírfalvi Károly: Aggályok 2016. 06. 19. 10:35 ip: 92.52.255.*
Ha jól tudom, e két sor egy hosszabb múlandokkba került szöveg első két sora. Igazából tehát nehéz kétsorosnak nevezni, éppen ezért frappánsnak sem mondanám. A zárójelben lévő két szó is afféle mankó, hogy az előzmények birtokában ne kötözködjünk, hogy ez mitől is kétsoros. Egyszóval e két sor kapcsán leginkább azon töröm a fejem, is születik a valódi kétsoros, arra mindenképp alkalmas, amúgy meg kissé hányaveti módon odavetett két sor, amit a tördelés , a központozás hiánya is megerősít. Afféle hasíték, nem elég erős, önálló kétsorosként nem áll meg a lábán. Az egyéb rétegeket most hagynám is, legyen ez csak verstani, irodalmi "nagyítás", az ideológiai üzenet más lapra tartozik.
0. Bátai Tibor: Frappáns 2016. 06. 17. 11:12 ip: 5.38.190.*
Jó tanács volt a Karaffa Gyuláé az előző változathoz írt meóban.
Valóban megáll a lábán ez a két sor — számomra frappánsan sokat mondóak.
Írja is erre a következő hozzászólásban a degradáló szöveget, amely rájátszik a Bátai Tibor véleményére.
A technika ördöge miatt felcserélődött a két bejegyzés.
Saját legutóbbi Nagyítómban történt.
Van még rengeteg dolog, ami szabadságérzetemet csorbítja, de arról majd talán egyszer máskor. | 184. 183.
| 2016.06.15 08:17 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Lépcsők (első stáció) javított
|
| Válasz erre | Ebben a kétsorosban (hogy megvédjem valamelyest) a sűrítés olyan magas fokát látom, ami predesztinálja a kétsoros megnevezésre. Aki ismeri a bibliai történetet, annak nagyon sokat mond a párhuzam Jézus sorsa és az ember sorsa között. A lépcsők cím csak hozzáad ehhez, ugyanis fokozatosan, azaz "lépcsőfokonként" lehet elérni a tökéletességet az embernek, aki tartja magát önként vállalt erkölcsi-, és hitbeli kötelezettségeihez! Szerintem ez a két sor a világban repkedő versek közül nagyon jól elkapott két sor, amiben az "ember tragédiájától" kezdve (meztelenül születünk és "meztelenül" temetnek el bennünket) a mai kor fáradt rezignáltsága is benne van (ma mindent be kell bizonyítani, mert senki sem hisz el semmit elsőre, kiveszett a feltétel nélküli bizalom az emberek között).
Kétsorosként nagyon tömör, kerek, sokat mondó, sallangmentes, és a költészet benne van!! Én marasztalom, s erre buzdítom szerkesztőtársaimat is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Marossy József | 182. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 |
|
